Segiteni akarsz rajta.
Közel engeded őt magadhoz, megengeded magadnak és neki, hogy megismerjétek egymást.
Nem is gondolsz rá, de felelősséget vállalsz érte, kezedben az élete.
Amire talán szintén nem gondolsz: bevállalod az elvesztése miatti fájdalmat, szomorúságot is, amikor eljön az ideje.
Ha nem te mész el előbb...
Ő elmegy, te maradsz még és bűntudatot érzel. Nem igy történt volna, ha. Talán másképp kellett volna. Biztosan másképp kellett volna, akkor még most is élne. Bármennyi időt töltöttél vele, úgy érzed, nem eleget. Védekezel. Én az biztos, hogy soha többé. Mégegyszer nem teszem ki magam ennek. Én csak segiteni akartam...
Kompenzálni próbálsz, jogosan.
Annyi kutyuson segitettünk már.Ők jól vannak.
Heni, Mázli, Manó, Mucus,Szikra és a többiek.
Aztán csillapodik a fájdalom. Elfogadod a tényt, tényként. Ez az élet rendje. Élet és halál.
A régi szép időkre gondolsz és értékeled az együtt töltött időt.
Eldöntöd: legközelebb jobban figyelsz.
Mintha csak rajtad múlna.
Megöleljük egymást, mi, emberek.
Belenyugszunk a megváltoztathatatlanba.
Keser-édes érzelmek lesznek úrrá rajtunk, amikor rájuk gondolunk. Gyakran és sokáig.
De megyünk és csináljuk tovább. A többiekért.
Sokszor, mintha nem is értenéd.
Sokan vannak amúgy, akik nem értik.
Végülis,"csak" egy kutya volt...
""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""
Főnix. Szürke. Ádám. Herceg. Nózi.
""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""
