Hogy biztos legyen a kutyák vacsorája
Gyergyószentmiklós. Egy vendéglő nyári kertje, egy asztal körül tucatnyi panaszos. Kutyabarát az összes, többségük tömbházlakó. Kedvenceiket siratják, a gazdátlan kutyusokat, melyeknek gazdájukká váltak azáltal, hogy etették, szerették őket. Jobb híján az utcán kóborolt a kedvenc, de hozzájuk tartozott, hát sajgott nagyon a lelkük, mikor egy reggel, altatólövedékes pisztollyal elkábítva, autóra rakták az ember barátját, s vitték, azt sem tudják, hová. Gyászolják, s harcolnak a szomszédokkal, akik jónak látják a kutyák kilövését. Csaholóéknak is joguk van az élethez, egy kicsivel jobb kutyaélethez. Megmentésükért gyűltek össze, Füles nevet adva a születőben lévő állatvédő egyesületnek.
Az önkormányzatnál is sok szó esik a kóbor ebekről. Írásos panaszok érkeznek arról, hogy kit támadott meg, mely gyerekcsapatot tartotta sakkban méretes kutyafalka. E probléma megszüntetéséért kötött szerződést a városvezetés dr. Gáll József állatorvossal, és altatópisztollyal próbálnak véget vetni az áldatlan helyzetnek. Az állatorvos elaltatja az ebeket, a mellékgazdaság udvarára szállítja, majd a törvényes határidőt kivárva, amíg gazdája jelentkezhet, véget vetnek az eb életének, a tetemeket pedig Codleára szállítják. „Kőműves Kelemen-i" munka ez, mert nem tudni honnan, de újabbnál újabb szállítmány érkezik, csapatban jelennek meg az idegen gazdátlanok. És költséges is, hisz 50 lejre rúg egy négylábúra fordított összeg a befogástól a jobb létre szenderítésig, nem beszélve a másik oldalról érkező panaszokról, akik állatgyilkosnak titulálják az intézkedőket.
Gergely Évának elege lett a gyergyói kutyadologból, abból, hogy mindenki mástól remél tisztességes bánásmódot kutyusék számára, s megálmodta a Füles Egyesületet. Sok kutyabarát tömörült mellé, már a bejegyzés is folyamatban van. Azt tervezi, közös erővel egy menhelyet hoznak létre, melyhez Gáll állatorvos területet ajánlott fel. Ha elkészülnek a kutyaólak, kifürdetik ott a négylábúakat, és várják az örökbefogadókat. Csak a betegeket altattatják el, a többit ivartalanítják, pátyolgatják, gazdát keresnek számukra. Tucatnyian ígérték, segítenek majd a kutyakaja beszerzésében, vállalják gondozásukat, de azt aligha tudják felmérni, hogy a telep kiképezése mekkora összeget nyel el. Mecénásokra számítanak, cégekre az építkezésben, és persze, az önkormányzatra is alapoznak.
Az MPP-s csapat a kampány idején elmondta, hogy egy civilszervezetnek túl nagy falat a kutyamenhely létesítése, fenntartása. Az önkormányzatnak kutya kötelessége ebben segíteni a kezdeményezőknek. Mezei János megválasztott polgármester most sem zárkózik el a segítségnyújtástól. Örülne, ha megszabadulna a panaszlevelektől, s kerek perec kijelentette, az altatásra szánt összeget egy az egyben átutalná az egyesületnek, de egyéb támogatásra is számíthatnak, minden csak tárgyalás kérdése, bár nem túl tömött a város pénztárcája.
A civilszervezet köré csoportosulók elhatározása komoly, szeretik az állatokat, pártolják a menhely létrehozását. És segíteniük kell azoknak is, akik rettegnek az utcákon kóborlóktól, kutyamarástól féltik szeretteiket. Igazi gyergyói összefogásnak kell megmutatkoznia, és akkor lesz kutyamenhely, jobb kutyasors, kutyavacsora, kóbor eb-mentes település.

Balázs Katalin
Hargita Népe
2008. július 03. csütörtök, XX. évfolyam 151. szám